Rólam írták a Spordy.net-en, avagy egy interjú margójára

Get Inspired by Holmes Place: Gabor Devecseri

Két és fél év hordaléka - 1. rész

Sokáig tűnődtem azon, hogy megszülessen-e ez a blog, de végül úgy döntöttem, hogy miért is ne?! Barátaimtól, ismerőseimtől, illetve egyetemi volt évfolyamtársamtól kaptam pár biztató üzenetet az elmúlt időkben, amiben azt kérdezték, hogy miért nem írom le az élményeimet, sikereimet és osztom meg azokat másokkal is?! Azt ígértem, ha majd eljön az ideje, akkor tényleg „papírra” vetem gondolataimat. Többször nekifutottam már, de nem jött az ihlet, mindig találtam más elfoglaltságot, vagy egyszerűen csak lusta voltam hozzá. :-) De most, íme, év végén eljött az idő egy kis visszatekintésre.

Rengeteg minden történt velem a Svájcban eltöltött pár évben, így nehéz volt a választás, hol is kezdjek bele. Természetesen az elmúlt év eseményei, történései élnek legélénkebben emlékezetemben, ezért először ezt az időszakot veszem górcső alá. Ez főként a munkámat érinti, de a blog következő részeiben további élményekről, itt szerzett tapasztalatokról, utazásokról és Roger Federerről is szó esik majd.

Pontosan egy év telt el az óta, amióta átvettem a zürichi Holmes Place Egészségklub gym manageri pozícióját. Hogy őszinte legyek, nem volt egyszerű a döntés, szerintem ezt a család és a hozzám közel álló barátok nagyon jól tudják. Persze, ha az ember fia (vagy lánya) ilyen lehetőség előtt áll, illik neki örülni! Ez így is volt, de a „másik oldalon” ott volt a realitás és a sok kérdés bennem, hogy akarom-e én ezt, alkalmas leszek-e ekkora csapatot irányítani?! Mert az igazsághoz hozzátartozik – és ezt a cég CEO-ja is alátámasztotta –, hogy a klubhálózat 80 klubja közül a zürichi van az egyik legnagyobb nyomás alatt, mivel a klubban megvan a megfelelő potenciál ahhoz, hogy lehetőség szerint az egyik legjobb eredményt produkálja a klubok közül (és ezt a „szakvezetés” el is várja). Csakhogy ez a potenciál az ezt megelőző időkben igencsak elhalványult. Ennek sok-sok oka volt – többek között fokozódó verseny a szegmensben –, de természetesen szakmai okokból ezeket itt most nem részletezem tovább. Talán ezért sem volt olyan kolléga, aki kérdés nélkül és nyugodt szívvel átvette volna az csapat irányítását. Akkor már 5 és fél éve voltam a cégnél, ebből több mint 3 és felet a budapesti, majd az ezt követő időkben, az itteni klubban edzősködtem. Talán ennyi itt töltött év miatt kaphattam bizalmat a pozíció átvételére. Ismerem magam, ha kihagytam volna a lehetőséget, akkor mindig is bántam volna. És az is ott motoszkált a fejemben, hogy innen szép nyerni – annak ellenére, hogy volt, aki azt mondta, hogy ebben a klubban sosem nyerhetsz –, tehát kihívás az volt benne bőven! Egy jól menő bizniszt mindig egyszerűbb átvenni, irányítani, mint egy olyat, amit bőven helyre kell tenni. De pont ettől édesebb a siker, ez lebegett és lebeg most is a szemem előtt.

1 év távlatából megmondom őszintén, abszolút nem bántam meg ezt a döntésemet, sőt! Körülbelül 8-9 hónap elteltével kezdett meglátszani a befektetett munka eredménye. Itt mindenféleképpen meg kell említenem Nemcsik Zsolt kollégámat – akire barátként is mindig számíthatok –, szerintem őt senkinek sem kell bemutatnom. A 2004-es athéni olimpia óta még az is megismerhette a nevét, aki korábban nemigen követte a sportvilág történéseit. Zsolt a kardot már tavaly letette, így a profi pályafutása lezárása után új, „civil” életet kezdett személyi edzőként, illetve most már hivatalosan is gym manager asszisztens. Szerintem ő sem bánta meg, hogy Rómából áttette a székhelyét Zürichbe. Segítsége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy egy év alatt sikerült gyökeresen megváltoztatnunk a dolgok menetét. Ez a pozitív változás abszolút bizakodó a jövőre nézve.

Az első évre tervezett elképzeléseimet több lépcsőben sikerült megvalósítani. Először is voltak olyan dolgok a managementben, amiket azonnal helyre kellett tenni. Aztán szép lassan kiderült, hogy melyik az az edző az akkori 26-ból, aki egy megújuló, dinamikus és produktív csapatban képzeli el a jövőjét. Nekem a sikerhez – persze a szakmai felkészültség mellett – csapatjátékosokra volt és van a mai napig is szükségem! Tudni kell a sztorihoz, hogy egy olyan csapatról beszélünk, amelyben az edzők különböző országokból érkeztek. A klubban eltöltött két és fél évem során többek között volt svéd, finn, német, brazil, kubai, dél-afrikai, marokkói, tunéziai, angol, holland, amerikai, kanadai, francia, portugál, olasz, Bahama-szigeteki, ausztrál, görög, skót, orosz, svájci és magyar is a csapatban. A múlt idő arra értendő, hogy az elmúlt időszakban egy kicsit átalakult a csapat nemzetközi összetétele. Volt, aki ment, volt, aki jött, azóta például már 4-en erősítjük magyarok az edzői gárdát. Barbarát nyáron vettem fel egy előzetes Skype-os interjú és egy hét zürichi próbahét után. Jó döntésnek bizonyult, proaktív, szeretik a vendégeink és szakmailag is kiváló képzést kapott az otthoni edzőképzés során. Előtte, a tavaszi időszak során még 2 edző csatlakozhatott a csapathoz, legutóbb pedig egy dél-afrikai és egy ausztrál edzőt vettem fel, ők október elején kezdték el izzasztani a klubtagjainkat. Chris, az új ausztrál kolléga esetében sem jelentett akadályt, hogy egyenesen Londonból jött a felvételire és utána onnan várta az eredményt.

Itt viszont még egy történetet szeretnék elmesélni, ami az abszolút elhivatottságról szól, arról, hogy mi mindenre képes valaki, aki valóban szeretné megváltoztatni az életét. Az augusztusi csoportos felvételire jelentkezett Danijel, egy horvát fiatalember is, aki csak azért utazott több mint 1 napot Zürichbe oda-vissza, hogy részt vegyen a többfordulós válogatáson. Szakmailag abszolút helyén volt minden, de sajnos voltak nyelvi nehézségek, így megállapodtunk abban, hogy ha nekifekszik kiküszöbölni ezt a hiányosságot, akkor mindenféleképpen kapni fog még lehetőséget itt Zürichben. Azóta is tartjuk a kapcsolatot, teljes vállszélességgel ráfeküdt az angol és német nyelvre; mi sem bizonyítja jobban az elhivatottságát, minthogy januárban Írországba utazik állásinterjúra. Azt hiszem, követendő példa bármelyikünk számára!

Workshop csapatfotó 2012 októberében

A klubhálózat egyik ereje a belső képzési rendszerében rejlik. Mindenki máshonnan jött, máshol szerezte az edzői, sportszakmai végzettségét, a klubnak pedig van egy úgynevezett egységes arculata, amiben ez a belső képzés (Holmes Place Training Academy) segít egyesíteni, egy szintre hozni a különböző területeken szerzett tudást, illetve további fejlődést biztosítani az edzőinek. Mindezt úgy, hogy a legújabb fitnesz irányzatokat is beépíti a moduljaiba. A jövőbeli tervek között szerepel az is, hogy kollégáimmal együtt kissé átstrukturáljuk ezt a rendszert a svájci régióban.

Edzői továbbképzés 2014 szeptemberében

Miután kezdett összeállni a „csomag”, úgy jöttek szépen az eredmények is. 2012 óta az egyik legsikeresebb időszakon vagyunk túl. Szeptemberben az összes, 80 Holmes Place egészségklub közül a 2. helyet a csapatom szerezte meg azon az összesített, belső ranglistán, ahol az eladott személyi edzések bevételeit tartja számon a cég. Novemberben és most decemberben is a vártnál jobban teljesítettünk, ismét nagyon sok vendéget inspiráltunk arra, hogy minél többen és többet sportoljanak, illetve lehetőség szerint ezt személyi edzővel tegyék. Ezzel a hasonlóan fantasztikus eredménnyel a zürichi klub ismét magára vonta a cégvezetés figyelmét és bizonyította azt, hogy igenis jó úton halad a klubon belüli sportszakmai munka. Úgy gondolom, hogy a megannyi lausanne-i, genfi, zürichi és berlini szakmai megbeszélés teljességgel hasznosnak bizonyult. Az, hogy ennyire gyorsan sikerült a dolgok menetét megváltoztatni, abban a regionális, illetve az európai fitnesz vezetőknek, Krisnek és Liznek is nagy-nagy szerepe volt, idejüket, energiájukat nem kímélve támogattak mindenkor. Apropó, nem bírom ki, hogy ne másoljam ide Liz egyik üzenetének részletét, kinek ne simogatná az egóját egy ilyen dicséret – ne szerénykedjünk, mindenkinek van, kinek kisebb, kinek nagyobb. :-)

„Well done for all your professional achievements and personal exploits this year! Long may it continue!
Best wishes,

Liz

Liz Andrews

Fitness Manager Central Europe

Holmes Place Central Europe”

Valószínű ennek a pozitív változásnak is köszönhető, hogy jövőre újabb nagyobb volumenű zürichi beruházásokat fog alkalmazni a cég. A géppark mindenféleképpen fiatalításra kerül – a teljes, 76 kardió gépből álló flottát az idei évvel bezárólag teljesen lecseréltük újakra –, a terem elrendezést pedig elkezdtük áttervezni a következő évre. Ebben helyet kap majd egy teljesen új, funkcionális edzésekre alkalmas terület is, a hozzá megfelelő eszközökkel egyetemben.

Abszolút bizakodva tekintek előre a jövőt illetően, a csapat és a hangulat jó, kihívás pedig nem lesz kevesebb 2015-ben sem.

Mikor ezeket a sorokat írom, már majdnem befejeztem volna a sztorimat, amikor kaptam egy váratlan felkérést a cég részéről, így az év vége még tartogatott "meglepetéseket". Úgy néz ki, hogy január végéig átmenetileg átveszem a zürichi klub vezetését is a többi teendő mellé. Azt hiszem a karácsonyi szabadságot nem is lehetett volna jobban időzíteni, kelleni fog az energia az új esztendőre. Már csak pár nap van hátra karácsonyig, 5 hónap után újra eljött az ideje, hogy hazautazzak a családhoz és együtt ünnepeljünk, illetve hogy találkozzak otthon maradt barátaimmal.

Családomnak és minden kedves barátomnak, ismerősömnek, illetve azoknak, akik elolvasták a bejegyzésemet, nagyon boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben gazdag új évet kívánok!